Szatmár-Beregi körút

Nagyar-Kisar
A Szatmári békét követően gróf Károlyi Sándor lett a település birtokosa. A XIX sz.-ban a Luby és Kende család szerezte meg az irányítást a település felett. Szatmári utazásai során sokat vendégeskedett a Luby házban Petőfi Sándor. A néphagyomány szerint a falu határában álló, ma már elpusztult hatalmas tölgyfa tövében írta a költő a Tisza című versét. A fa több áradást, villámcsapást túlélt, de 1995-ben gondatlanságból keletkezett tűzben elpusztult.
Unokáink lettek szegényebbek egy közel 200 éves történelmi szemtanúval, mely mellett a költő megpihent és a fenti oldalon ismertetett verset írta.

Mátészalka
Közel 20 000 lakosú város a Nyírség peremén, a Kraszna mellett.
A térség közigazgatási, oktatási, kulturális, ipari, kereskedelmi és szolgáltató központja.


A település története:
A mai Mátészalka négy önálló település – a két Máté, Külszalka, Belszalka- összeolvadásával jött létre.
Már a XII. sz. közepén is említik a települést. Az 1560-as évektől a XVIII. Sz. végéig pusztítások és újjáépítések jellemezték. 1705-ben a Rákóczi-szabadságharc első éveiben 5 embert találtak a településen. 80 évvel később már 15 utcája 1325 lakosa van.
1887-től épültek ki a vasútvonalak, ma 5 vasútvonal ágazik ki.
1888-ban az országban elsőként itt használtak a közvilágításra villanyt. Ennek tiszteletére minden év szeptemberben megrendezik a Fényes Napok rendezvénysorozatot.
1950-ben Szabolcs-Szatmár megye létrehozásával megszűnt megyeszékhelyi szerepe.
1969. aug. 1. Mátészalkát várossá nyilvánították.
1981-ben Hild János emlékérmet a város szépítéséért kapta..
20 ezer lakosú várost Szatmár fővárosaként is említik. Három ált. iskolája, 4 középiskolája van. Fedett uszoda és gyógyfürdő építése folyamatban.
Szatmári Múzeum szekérgyűjteménye egyedülálló,
Helyi Vasúttörténeti gyűjtemény
Hét vezér diszkút, melyet a centenárium évében adtak át, Szent István Lovasszobra az itt élő Bíró Lajos szobrászművész alkotása.
Üzemek: Carl Zeiss, MOM, HOYA Rt., Sandra-Form Bútoripari Rt.
A várostól 30 km-re Románia, 50 km-re Ukrajna.
Város hírességei: Tony Curtis színész, édesapja mátészalkai szabómester volt, mielőtt kivándorolt Amerikába. A színész 1985-ben és 1988-ban járt Mátészalkán.
Hauser Adrienne zongoraművésznő Mátészalkán született
Képes Géza költő, műfordító Mátészalkán született.

Penyige

Penyige község a Tisza-Szamos közén fekszik, a Szenke patak partján, melyet az utóbbi időben szabályoztak és vizét a Túr folyóba vbevezették.
A népballada kilenc kislány szomorú történetét eleveníti fel, akik át akartak kelni a Szenke túloldalán lévő búzaföldre dolgozni. 1905 május 5-én a Szenkébe fulladt 9 penyigei kislány. Kora reggel gyülekeztek a kislányok a Szenke partján, mellyen a révvel lehetett átjutni. A Szenkén már akkor is ívelt át vasúti híd, de ezen az átjárás tilos volt, tiltotta a vasúti szabályzat, aki ezt megszegte megbüntették. Az 5-6 személyes csónakban 15-en ültek, volt közöttük egy 20 éves epilepsziás fiú is, akitől a lányok húzódtak és a csónak elejébe álltak. Már majdnem átértek, amikor a csónak eleje lemerült, az utazókat maga alá temette, bár sokan jól tudtak úszni, de csak négy kislány , a révész és a fiú menekült meg. 9 kislány megfulladt.
A tragédia nyomán született a ballada:

„Ezerkilencszáz ötödik évbe
Kilenc kislány belehalt a vízbe,
Beültek a hajó orrába,
Elmerültek a Szenke habjába..”

Lekvárium: első és egyetlen lekvármúzeum az országban a szilva feldolgozását, szilvalekvár főzés és termékeit mutatja be, olyan régen használt eszközök segítségével, melyek ma is működnek.
Tel.: 44/709-044
A környék zamatos szilvája a nemtudom szilva. A mondás szerint Penyigén egy vándor megkérdezte, hogy milyen fajta szilva ez, a helyiek „nem tudom” ezt válaszolták és rajtamaradt ez az elnevezés.
Jellemző ételek: túrós tejfölös bobájka, aszalt szilva leves, kötött tészta leves
Múlt században nagypénteken a lányok megmosdottak a Szenke vízében a szappant beledobták és ekkor nem voltak szeplősek.

Rendezvény: Szenke parti nagyvásár minden év augusztusában

Túristvándi

A híres vízimalom mellett, a Túr folyócska partján egy csendes hely a pihenésre.
A faluról 1142-ben II. Géza idejéből már vannak adatok. 1908-ban veszik fel a Túristvándi nevet, mely a Túr- itt csordogáló patak, és az akkori telekbirtokos fiáról kapja a nevét. Móricz Zsigmond gyermekkorának egy részét itt töltötte, itt járt iskolába.
1315-ben már levéltári adatok említik a vízimalmot. Korábban a kis Túron legalább 30 vízimalom volt, ma már csak az itt lévő állít emléket a molnárkodásnak. A malmok működésük idején a legértékesebb ingatlanok voltak.
Három őrlőkereke van, mely 2 búzát és egy kukoricát őröl. A kerekeket egymástól függetlenül is lehet működtetni, ennek akkor volt jelentősége, amikor nem állt rendelkezésre elegendő búza és csak kukoricát lehetett őrölni.

Rendezvény: Nemzetközi Molnártalálkozó, melyet májusban rendeznek meg a szomszédos településekről és nemzetközi résztvevőkkel.

Túristvándi Camping: 44/721-082.

Szatmárcseke

Kölcsey síremléke, Szatmárcseke
A Túr folyik a Tiszába néhány kilométerre Szatmárcsekétől. A települést három folyó veszi körül: északról a Tisza, keletről a Túrcsatorna, délen a Túr folyó.
A legenda szerint a honfoglaló magyarok átcsetlének a Tiszán, így a csetlésből Cseke. A XIV. sz.-ban a Kölcsey család megkapta itt Nagy Lajos királytól a földbirtokot. Kölcsey Ferenc 1815-ben vette át az öröklött birtokot. 1823-ban itt írta a Himnuszt. Költészetének nyelvezete itt fejlődött ki, és ebben a kis szatmári faluban lett igazán költő. 1838-ban itt temették el a református temetőben. Sírja sokáig jeltelen volt. A költő jelenlegi síremlékét 1938-ban halálának 100. évfordulójára emelték. Ez egy hasáb alakú, talapzaton álló urna, hat pálmaleveles oszlop veszi körül. A felújított síremléket 2001-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök avatta fel. A Himnusznak Csete György állított emlékművet 1994-ben, látható a református temető mellett.
Egyedülálló a csónakos fejfás temető, kb. 600 db. A helyi hagyomány szerint egy vízbefulladt fiú sírjára emeltek először. Keményfából főleg tölgyfából vagy kőrisfából készül és a töve van felfelé. Régen itt szigetek voltak, egyik szigeten volt a temető, ide vitték a halottat eltemetni, és a csónakját állították sírkőnek. A víz mint éltető elem, az ember és a csónak mellyel a mindennapi élelmet kell keresni, együtt jelentették az életet, de együtt hordozták a halált is. A hagyomány szerint az élet és a halál együtt testesül meg a fejfákon. Az egyforma sírjelek az életbeni különbség után a halál utáni egyformaságot tükrözi.

Rendezvények: cinkefőző verseny, libafogó verseny

Bukógát

A híd a Túr folyó mesterséges medre fölött ível át. A Túr kacskaringós medrét 1927-29 között szabályozták. A mesterséges folyammedernek a töltésén jutunk el a Tisza partjáig. Itt találjuk a Túr bukógátját. A torkolati bukógát a Túr fenékszintje és a Tisza kisvízszintje közti különbség leküzdése érdekében épült.
Tábla tiltja a fürdőzést, de a tikkasztó nyári forróságban többen is fürdőznek az alázúduló víz masszírozó habjai között. Sokszor igen magas vízállású Tisza vissza ne duzzassza a Túr vizét, néhány méter magas gáton keresztül engedik a folyóba, mely vízesésszerűen ölik le.

Tarpa

A 12. sz.-ban templomosok lakták, birtokolták a települést, akiket később a Szent János lovagok váltottak fel. II. Rákóczki Ferenc az itt lakóknak nemesi rangot adott, a Hajdú városok sorába emelte Tarpát, amit megemlít az 1708-ban kelt kiváltságlevelében is. Ezt a kiváltságot a tarpaiak azért kapták, hiszen ők voltak az elsők, akik a szabadságharchoz csatlakoztak.
1240-ben már térkép is készült Tarpáról. Esze Tamás a kurucok vezére volt, 1708-ban halt meg, jövőre ünneplik Tarpán a 300 éves évfordulót, melynek keretében egy kuruc katonának az újratemetését fogja végezni.
Tarpa jelképe Észak-Tiszántúl egyetlen fazsingelyes szárazmalma. A 19. sz. közepén épült, igás lovak hajtják a mai napig, a búzát beleöntik a garatba, a lovak hajtására beindul a malomkő és őrli a búzát, ebből a lisztből készül a finom házikenyér, mely a bevetés után 2 órával sül ki a kemencében.
Pálinka Lovagrend is működik Tarpán, a Tisza parton szokták megünnepelni a szilvavirágzást, melynek keretében megköszönik a Tiszának ezt a fantasztikus növényt, hiszen a Tiszán érkezett ez a növény a Kárpátokból, nemtudom szilvát ezen a vidéken egyedüli íz- és zamataromával termelik. A gyümölcs magas cukortartalma miatt különösen alkalmas a pálinkafőzésre. Ezt a faluban a régi természetes úton végzik, ami azt jelenti, hogy a cefreérés természetes úton történik, befejeződése után a desztilláció, a szeszfőző berendezés hagyományos rendszerű, és csakis vörösrézből készült üstben történik. Többszörös lepárlás után az érlelés tölgyfahordóban történik, ami 1-3 évig tart. Ezútán 50 %-ra állítják be és üvegbe töltik. A Lovagrend célja a hagyományok ápolása és az emberek rászoktatása a kultúrált pálinka fogyasztására.
A falu jellegzetessége még, hogy itt még látható a jellegzetes magas tetős beregi parasztház., a gótikus református templom. Védett természeti kincs a tarpai tölgyes, különlegesség a 154 m magas Nagyhegy.

A falu jelentősebb rendezvényei: Szilvavirágzás napja, Népzenei fesztivál, Tarpai lovasnap, Kuruc Napok.

Szárazmalom telefonszáma: 45/488-331.

Csaroda

1299. az első okleveles említés a faluról, neve a Csaronda patakról ered. A XIV. sz.-tól egy évszázadon keresztül a Bereg megyei közgyűléseket tartották itt. A patak partján a közel 700 éves árpád kori fazsindelyes, hegyes tornyú templomot találjuk, amelyben soha nem volt harang, mert onnan vigyázták a környéket.
A templomban a legrégebbi emlék a XI. sz. festett mosolygó szentek, a hajó orránál a XIV sz. megfestettek már nem mosolyognak. A reformáció után már nem tűrhették az egész alakos motívumokat és indákkal, virágokkal díszítették a templomot.
Természetvédelmi terület Csarodától 2 km-re a beregi tőzeglápok gyöngyszeme a BÁBTAVA, engedéllyel és vezetővel látogatható. 3-5 méter mély vízen lebeg a moha és a nyírfa. Dagadó lápnak is nevezik, mert a tőzegmoha olyan mennyiségű vizet szív be, hogy megdagad. Nyolc faj tőzegmoha található itt, keresztes vipera, unka, kecskebéka az állatvilág.

Beregi keresztszemes szárban varrott kézimunka, figyelembe kell venni a kereszteket a XVII-XVIII. Az. Díszítőeleme tulipán, madár, makkos, csillagos, ma lakásdíszítés, régen a lányok kelengyéje volt, csak ezen a vidéken varrják.

Kellemes utazást kívánunk!